2013.12.24. 15:24
Trabant kanapé 6.
Elérkeztem az utolsó előtti állapothoz. Nagyon szokatlan.Lett ülés, lett szín, gyakorlatilag már használható is. De ne rohanjunk ennyire előre.
Legutoljára ott hagytam abba, hogy ülésnek való kellett a fotelhez. Beszereztem először egy kombi, majd egy limó Trabi hátsóülést. A kombié nagyon, a lépcsőshátúé nem olyan nagyon, de aránylag eléggé kicsi volt a projekthez. Gondolkodtam rajta, hogy nulláról kellene építeni egy ülőlapot, de az úgy nagyon snassz lett volna. Még anno, a kabrió vásárlása előtt sikerült vennem nagyon jó áron (1500 Ft-ért) egy 205 CTI hátsóülés-szettet. Ezt eredetileg a kabriómhoz tettem félre, de végül a saját ülése is nagyon jó állapotú, a terveim is változtak, így megmaradt. Eladni semmi esetre se szerettem volna, így ott volt a pincében. Pont a szemem előtt a trabi kanapé építése közben. 
Hát gyorsan le is kaptam a polcról, és bepróbáltam. Azt hiszem ezt hívják piszok nagy máknak: pont passzentos, és pont olyan alakú, hogy ideális a formához. Több se kellett, méregettem, számolgattam, és máris bekerült az ülőlapot tartó keresztvasak. Bár a bal oldali képen csak egy látszik, valójában kettő van, egyik alacsonyabban. Ezzel imitálva egy 205-ös fenéklemez-formáját :).
A támlán még kellett alakítani, mert kicsit hosszú lett maga az ülés, ha a hátsó kereszttartóra támaszkodik, akkor inkább fekszik benne az ember, mint ül. a támla mögötti részen ezáltal lett egy lefedni való vízszintes rész - ide majd falécet kap. A támlának alsó fele az egyik vízszintes rúdhoz van csavarozva a támla gyári csavarjával - ezáltal egy mozdulattal előre dönthető. Az ülőlapok egyelőre csak be vannak téve a helyükre, a rögzítésre még nem találtam ki megfelelő módszert. Innentől már csak a fényezés volt hátra. Nos, ez sajnos nem úgy alakult, ahogy terveztem. az aranykezű fényezőm sajnos egy kicsit megbízhatatlan lett, így a húzás-halasztás eredményeként én magam festettem le egykomponensű festékszóróval. Persze alaposan aládolgozva előtte. A duroplastokat lemezcsavarral rögzítettem, a hátfalhoz is. Persze, előfúrtam a csavarfejnek a duroplaston, így belesüllyedt annak síkjába. Kis köszörülés után gittel tüntettem el. Nem szép, de mivel nem autóra került fel így, mozgatásnak nem lesz kitéve, így nem fog leugrani róla, remélhetőleg.
Még azon melegében áthoztuk a lakásba. Kicsit vicces volt a liftben, meg a 8. emeleti folyosón. Julinak ezúton is sok hála, hogy segített cipekedni.
A lakásban utolsó simításokkal összeraktuk, felkerültek a hátsó lámpák is, meg a DDR matrica is. Itt egyelőre megállt a dolog.
Szóval jelenleg valahogy így állunk. A lökhárítóval kell még bíbelődni, a duroplast tetejére kellene egy-egy díszléc gumival, meg még icipici asztalos- és kárpitosmunka az oldalfal elkészítéséhez. Ha ezek megvannak, utolsóként villanyászkodok kicsit vele, és akkor tulajdonképpen készen is van a szett.
Többen kérdeztétek, mikor lesznek végre értelmes minőségű képek, ha már fotós vagyok, vagy mi.
Nos, itt is leszögezném: amint 100 %-osnak mondható a mű, egy külön műtermi fotózáson fog kellékként szerepelni egy gyönyörű, ruháitól megfosztott hölggyel :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2013.12.27. 06:54:26
Miko András 2013.12.30. 22:58:23
