Ezt a hangfalpárt anno ki akarták dobni, csak mert régi. Én meg befogadtam, hogy majd eladom a vaterán, vagy beteszem a garázsba, hogy legyen szerelés közben háttérzaj.
Aztán a próba alkalmával kiderült, hogy bár teljesítményre kisebb, mint a Videoton hangfalam, de hangminőségre sokkal szebb képet ad. A képen alul látható hangszóróról lesz szó, a tetején lévő Beag HOX55-ös gömbhangszóróról majd máskor mesélek. A szétszedésnek az oka az, hogy az egyik oldalról egyszerűen eltűntek a magashangok. Első körben a dómra tippeltem, de amikor szétszedtem, egyértelművé vált, hogy a klasszikus hiba áll fenn itt is: eldurrant egy elkó a hangváltóban. 

Anno már szétszedtem ezt a hangszórót egyszer, mert a gyárilag rászerelt vezeték egyrészt meg volt nyírbálva, másrészt rövid volt, így gyors megoldásként felkerült rá egy bedugós csatlakozó. Arra emlékszem, hogy az állóhullámok csökkentésére megfelelő mennyiségű anyag van benne, csak az nem rémlett, hogy ez nem a megszokott textilipari hulladék, hanem vatta.

Nos, ha kivesszük a tömítőanyagot, valami ilyesmi kép tárul elénk. Nem valami megszokott hangszóró belső, avagy a hangminőséghez képest meghökkentően amatőr. No, nem mondom, hogy 40W valami irrdatlan kábelezést igényel, de azért a telefonközpontba való vezetékek enyhén szólva is gyengék ide.

No, itt látható az a probléma, ami miatt szétszedtem ezt a hangfalat. No, nem a klasszikus értelemben történő kondidurranás volt itt, hanem egy lábszakadás. Gondoltam elsőre. Aztán kiderült, hogy bizony a kondi is átszakadt valahol belül. Mondjuk nem oszt nem szoroz, mindenképpen cserélem, mert ezek a kondenzátorok egyszerűen nem hangváltóba valók. A rossz kondenzátor 47 µF / 60V-os, a másik kettő 10 µF/60 V-os.

Ilyen lett a kondicsere után. Azonos kapacitású, de 100V-os kondik kerültek bele. A 10 µF-osokat eredetileg fóliakondikkal szerettem volna pótolni, de mikor megtudtam, mennyibe kerülnek, inkább mezei bipolárisat vettem bele. Azért mégsem teljesen audiofil eszköz ez :)

Ha már ennyire belenyúltam, úgy gondoltam, két méter hangszórókábelt már nem fogok sajnálni tőle, főleg, hogy van itthon vagy 15 méternyi. Nem volt egyszerű művelet, mert enyhén szólva is nagyon vastag vezeték került bele az eredeti, telefonközpontba való vezeték helyett. A különbség ezen a képen jól látható:

Próbáltam színhelyes maradni, de eléggé érdekes rendszer szerint van bekötve a hangváltó. Így inkább igyekeztem elsősorban arra ügyelni, hogy az adott vezetéket oda kössem, ahová való :)
Nem mondom, hogy életem legszebb munkája, de az eredeti bekötésnél sokkal szebb lett. A géz gyárilag vannak a mély hangszórón. Gondolom azért, hogy a zajcsillapító vatta ne jusson bele a membrán mögötti térbe.

Itt egy kicsit közelebbi kép az újrakábelezett hangváltóról.

A hangváltó alatt volt egy MEO és egy gyártási év pecsét, amit szerettem volna lefotózni, de sajnos elfelejtettem. Eszem ágában sem volt még egyszer leszedni a helyéről, így kerestem egy másik dátumot. Szerencsémre ugyanez a dátum volt ott is. 1978. szeptember 15-én készült.

A végereménnyel elégedett vagyok, nagyon szépen szólnak. Még egy állvány nagyon hiányzik, hogy a hangfalak fülmagasságban legyenek, legalábbis akkor, mikor a kanapéban ülünk. Arról valószínű egy külön blogbejegyzésben fogok említést tenni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.